Egy evem Oszakaban, fel evem Tokioban

Igyekszem írni, bár kissé zavar a mellettem arabul kvartyogó egyiptomi lány, akit különben nagyon kedvelek.

Tegnap Tokióban voltunk kollektíven kirándulni, a végén még sikerült Akihabarában dugóátalakítót vennem, amiről aztán kiderült, hogy a fényképező töltőjéhez jó, de a laptopomhoz nem. Kissé ideges lettem, de úgy döntöttem ezért ma ismét visszamegyek Akihabarába.

A tegnapról még annyit, hogy fantasztikus volt a szervezés, egyszerűen hihetetlen. Percről percre, méterről méterre. 2 busszal mentünk, volt 2 gaidoszan, meg 2 néni (nem tudom milyen funkcióban). Minden fontos infót kiosztottak nekünk, kis boritékban megkaptuk a 450 Yent, ami a jegy ára Yurakuchóból Kita Urawába.

Milyen hely is ez a Kita Urawa és mit keresek én itt tulajdonképpen?

A Japan Foundation Japanese Language Center Chokikensu elnevezésű, 6 hónapos ösztöndíját nyertem el, mely diplomás fiatal nyelvtanároknak szól, akiknek még nincs sok tapasztalatuk.

Az Intézet Tokiótól északra van, Saitama város Urawa kerületében, Kita Urawában, vagyis Észak Urawában. 20 éve alapították. Olyan mint egy bentlakásos iskola és egy szálloda keveréke. Van egy hatalmas hall, porta, japán kert, sportpályák (kosár, foci, tenisz), van egy csodaszép nagy előadóterem az első emeleten (japánul második emelet), sok-sok tanterem, 24 órán át nyitvatartó self study room internettel. Étterem, ahol napközben 3-szor bármit ehetünk, egy konyha, étkező ahol lehet főzni. A kollégium össze van kötve ezzel a komplexummal, egy ágyas szobák vannak, saját fürdővel, erkéllyel, TV, videó, telefon, CD-s magnó, rádió, ébresztőóra, légkondi. A 3.-on karaoke szoba, ping-pong asztal, wireless internet...és még sorolhatnám. Igazából ki sem kell tennünk a lábunkat, max hétvégén, mert akkor nincs nyitva az ebédlő.

Néhányszor eltévedtem már a pályaudvarról hazafele, pedig csak 5 perc az út.

Ma épp felszálltam a vonatra, olvastam állva az IPM-et amit még otthonról hoztam, 5 percre rá leszólít egy japán fickó magyarul, hogy magyar vagyok-e!!!!!Hát igen, úgy látszik itt bármi megtörténhet...Mondtam igen, aztán mondta, hogy 20 évvel ezelőtt járt először nálunk, és 2 éve utoljára. És ismeri az eltéről Balaci Sándort, aki a T.O.-n dolgozik. Igazából azt se tudtam mit mondjak, mindenki minket bámult, hát beszélgettünk kicsit, aztán mondta, hogy majd keres...Hát komolyan, első héten összefutok egy valójában nem központi helyen, egy magyarul beszélő japánnal. Mennyi lett volna ennek a valószínűsége?

Mostanában a nagymamámtól elkunyizott matyóhimzett (bocsánat kalocsai) táskával mászkálok, azt hittem a magyaros motivumot szúrta ki. Mellesleg mindenki megcsodálja a táskát.

Nem mellékesen szólva a minket igazgató Tosaki san, is közölte, hogy járt Magyarországon, és tanult magyarul, de már csak kb. bemutatkozni tud. Mindezek után kiderült, hogy a Gaidaion volt orosz szakos (én is a Gaidaion voltam 10 hónapot), úgy érzem innentől nem lesz problémánk...

Ma visszatértem Akihabarába (electric city) és kicseréltettem a konnektordugót, majd átsétáltam a Császári palotához, majd megdöglöttem olyan meleg volt...Közben láttam egy komolyabb közlekedési balesetet, meg egy esküvőt a parkban. Megnéztem 1 olcsó Hotelt meg egy Youth Hostelt. Tök olcsók, DE: http://www.travbuddy.com/travel-blogs/26792/Tokyo-Japan-2 akit érdekel olvassa el, vagy nézze meg a képet.

Kiábrándító...a következő még gázabb volt Nishikawaguchiben. Valami épület hátuljában, egy meredek lépcsőn kellett felmenni, szinte papír ablakok, emeletes ágy, fürdő ki tudja hol, a válaszfalnál 3 ujjnyi rés, és 1 órámba telt mire megtaláltam...

Szóval a nagyon olcsó nagyon rossz. itt is...

Képek majd holnap... 

Es lam eljott a nagy nap, 2009. 09. 14. hetfo, amikor repulore szalltam, es 15 ora repules utan megerkeztem a tokioi Narita (na Rita) repterre. Enyhen esos ido volt magas paratartalom,de  minden olajozottan ment. Most mar siman megertve a vamos bacsit, aki megkerdezte hogy van-e elvamolni valom, mondtam nincs semmi, mire kerdezte, hogy es csoki? Kozoltem hogy csak egy kicsi (tenyleg 2 doboz szamos marcipan volt), semmi egyeb. Ezuttal belefertem a 25 kilos hatarba, visszafele viszont nem igy lesz, mar most erzem...

Az elvalas volt a legnehezebb, meg a megerkezes, hulla faradtan, hogy te jo eg, akkor en most itt leszek 6 honapig????????? Rogton a kezunkbe is nyomtak melegebe homeroket, es ott a hallban ahova megerkeztunk, meg kellett merni a testhomersekletunket, es beirni egy kis fuzetbe...remelem ebbol nem akarnak napi rendszert csinalni...

A hely jo, sot tobb mint jo, szuper, kb mint egy all inclusive nyaralas, csak tanulni kell. Tegnap (elso napom) sikerult defektet kapnom a bicajjal, es 1 orat gyalogolni vele vissza dombnak felfele, mindezt a semmiert. Dugot akartam venni, hogy a laptopomat be tudjam dugni a konnektorba, de 3 muszaki boltbol egyben sem arultak ilyet...na mindegy. Ejszaka nem nagyon tudtam aludni az idoeltolodas miatt.

A koli 5 emeletes, en az 519-es szobaban lakom (itt keressen aki erre jar) pl Viki majd oktoberben!!!!Van konyvtar, internetszoba, a szobamban TV, video, radio, terasz, sajat furdo. Az etteremben egy kartyat hasznalunk, amin van bizonyos osszeg, es barmit lehet enni-inni. Magyarok nincsenek, egesz nap japanul, es angolul beszelek. A roman lany a legaranyosabb. De so so, azert nem lesz egyszeru a Kedvesem, baratok es ismerosok nelkul atveszelni a 6 honapot.

Ez most nem sikerult tul izgire, de igerem beszamolok majd minden izgalmas dologrol ami velem tortenik (remelem nem lesz tul sok) :))), erzem, hogy a 3 evvel ezelotthoz kepest ovatosabb lettem, es nem annyira vagyom uj dolgokra, foleg azert, mert most aztan tenyleg minden uj itt. Kajak, emberek, szoba, klima, nyelv....jajjj mindenki vigyazzon magara, es adjon hirt!!!!!!!!!

Igen, igen szeptembertől visszamegyek Japánba, csak most nem Kanszai-ba, hanem Tokió közelébe, Urawába.

Sok minden történt mióta nem írtam, a leginkább kiemelkedő események, hogy hazatérésem után nem sokkal megismertem a páromat és azóta is együtt vagyunk. Ő örül legkevésbé annak, hogy megint kimegyek fél évre.

Egy nagyon szomorú dolog is történt, meghalt a legjobb barátom Péter ez év február 15-én vasárnap. Nagyon megviselt a dolog, hiszen az előtte levő szombatot együtt töltöttük. Péter volt a SZAKU apja, megálmodója, kivitelezője, és mellesleg nagyszerű ember. Anno meg is látogatott minket Oszakában. Pont mikor beadtam a pályázatot, kérdezte, hogy na, elkezdhet gyűjteni a következő repjegyre? Remélem azért lélekben ott lesz velem. Iszonyatosan hiányzik.

Mióta hazajöttem tanítok egy-két nyelviskolában, és nagyon élvzem. Az egyetem elég személytelen volt itthon. Persze azért 1-2 jó barátot sikerült szerezni. A tanításba a közösséget élvezem a legjobban. Nagyon szeretem a diákjaimat, egytől-egyig remek emberek, és nagyon sokat tanulok tőlük. Örülök annak, hogy nem kell egy sötét irodában a számítógép felett görnyednem.

Közben itt volt Andy (a Gaidairól a legjobb haverom, osztálytársam), eljött minket meglátogatni Dániából, csak pocsék idő volt.

Szeptemberben indulok, addig még jelentkezem

Valaki azt mondta, hogy az elejen meg ne hagyjam abba a blogolast, hogy hogy is alakul a sorsom. Nos eleg volt 3 het, hogy visszavagyjak, vagy legalabb is el.

Hazatertem. Ujra itthon vagyok. Szombaton reggel japan ido szerint 10-kor indultam, 12 orat repultem, at nehany idozonan, delutan 3-ra ertem Frankfurtba, onnan pedig fel otkor ment tovabb a gepem Budapestre. (nem ismertem meg a leendo ferjem, hacsak nem az a frusztralt japan no lesz az aki mellettem ult).

Furcsa erzes, erre mondjak, hogy az egyik szemem sir a masik nevet. Igazabol annyira elfoglalt vagyok mostanaban, hogy alig volt idom rahangolodni arra, hogy nemsokara hazamegyek. Ezen a heten minden nap vizsgazom, aztan mult heten kijott egy ismerosunk latogatoba, kozbe ot kalauzoljuk, ott keszult ez a nehany utolsonak szant kep. A kedvenc helyeim Osakaban a Sky Building, es a Dotonbori.

Irtam, hogy jon a tajfun, jott is, 4-es erossegu volt, de Osakat nem erintette a kozepe. Hajnal 6ra igertek, en 3-kor fekudtem le, aztan alig aludtam, mert a szomszedomnal szobaparty volt. Reggel 6-ra beallitottam a telefonomat, hogy le tudjam kamerazni a tajfunt, de csak fujt a szel, meg esett, reggel 8ra meg mar sutott a nap. Szoval a tajfun elmeny kimaradt az eletembol. Meg a tavaly augusztus 20-i magyar vihar is nagyobb volt. Vasarnap aztan elbucsuztattuk Zsuzsit Kobebol, ma utazott haza, aztan szeptembertol megy a Harvardra Bostonba. Buszkek vagyunk rad Zsu! BBQ party volt a koreai lanyokkal, meg magyar baratainkkal, volt Egri Bikaver, Mezes Barack Palinka, szalonna, vagyis igazi magyaros party volt. Mikor en sutogettem, Gabor elemlampaval vilagitotta a barbequet, mert amikor besotetedett odaegettem mindent. (hiaba, nem lattam semmit)

Bizony bizony, elerte Japan partjait egy 250 km/h sebesseggel tombolo tajfun. Most Okinawa partjainal sopor, holnap eri el Oszakat, szal holnap ugy nez ki nem megyunk sehova. Azert izgalmas lesz nezni a szobabol, ahogyan a fak foldig hajolnak es olyan lesz a hang allitolag, mintha szaz kamion duborogne.

A cimben nincs osszefugges, csak ez jellemzi az elmult napok torteneseit, amit erdemesnek tartok leirni. Csutortokon japan kultura helyett Watanabe Sensei meghivta a csoportot nomikaira (=inni). Az egyetemtol fel oranyira levo olaszos etterembe mentunk. Azert olaszos, mert japan kaja volt, csak rafogtak, hogy olasz. Nomihodai volt (korlatlan italfogyasztas) igy hat kezdeti zavarabol mindenki viszonylag rovid idon belul feloldodott, es hamarosan olyan temak kerultek elo, hogy vegyeshazassag, szex, gyerekvallalas, miert furak a japanok...stb. Mikor mar mindenki telve volt minden joval, fokepp a sensei ontott fel a garatra, atvonultunk karaokeezni. Az elejen szinten benaztunk, de aztan olyan dalok mint az In the Navy, Singing in the Rain, Y.M.C.A, My Way, It's my Life, Abba dalok felporgettek mindenkit. Sensei kisse letargiaba esve elszivott egy doboz cigit, es szomorkas hangon elenekelt egy par japan dalt, aztan feltett minket az utolso elott buszra, mi hazamentunk, o meg egy kozeli hotelban szallt meg.

Szombaton csodas ido volt (tul meleg is) es nem volt kedvem otthon ulni, ezert bementem a citybe, es felmasztam a Skybuildingre. Ehhez hozzatennem, hogy marhara eltevedtem, persze csak az egeszseges  ertelemben veve, vagyis nem estem panikba. Egy varosban amugy sem lehet eltevedni (annyira). A Skybuilding zsenialis. Sajnalom, hogy otthon nincsenek felhokarcolok, mert lehet epiteni nagyon szepet is. Persze nem a varos kozepere gondoltam...En mar tudnek is egy tervezot... Nem szeretek egyedul turistaskodni, mert az unalmas, de mivel mar csak 5 hetem van vissza beleremegett a gyomrom, es azt gondoltam, mindent meg akarok nezni, amire eddig azt mondtam, hogy "hej raerunk arra meg"

Kedves Szabolcs, jok a kerdeseid, hozzam (akinek meg magyar jogsija sincsen...majd lesz) Van olyan, hogy 3 kereku robogo? Egy normal robogo kb 100-150 ezer yenbe kerul. Ez az atlag...es csak a bolt ele kitett robogokat neztem, annyira nem merultem el a temaban. Bukosisak kotelezo! Magyar jogositvannyal pedig nem lehet vezetni. Valami kulonbozeti vizsgat kell tenni, ha jol tudom. Az alapproblema ugye az, hogy eleve jobbkormanyosak az autok, ezert az ut masik oldalan kell kolekedni mint otthon. Mire ezt megszoktam bicajjal is...hajaj. Ja es az ittas vezetest rettenetesen szigoruan buntetik. Nem csak a jogsit, hanem az autot is elveszik. Tan ha jol emlekszem ha ittas a vezeto, akkor a kocsiban levo osszes embert megbuntetik (mert hat minek ultek be a szerencsetlen melle). Ja es az ittas biciklist is buntetik!

Emlekszem egyszer szulokkel Olaszorszagban nyaraltam, talan pont Veronaban voltunk, es odajott egy bacsi, hogy lerajzolhat-e, asszem mar lealkudta az arat is, ha jol emlekszem 10 eurora, de a buszunk mar indult tovabb, szoval nem volt ra ido. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer meg Japanban nekem fognak 10 000 Yent fizetni azert, hogy modellt uljek 2 orara. A sors utjai tenyleg kiszamithatatlanok. Szombaton delelott 15-en festettek illetve rajzoltak le, egy-ket szuper kep is lett, hamarosan publikalom. Az is jo volt benne, hogy a nenik akik lefestettek, erdeklodtek Magyarorszagrol, es vittem minden fele szines kiadvanyokat, es kepeslapokat, hogy bemutassam az orszagomat. Mindig jo erzes beszelni Magyarorszagrol, hisz sokan nem ismerik, es semmit nem tudnak rola.

Megszallt az ihlet, hat irok. Ugyis nemsokara haza kell mennem, akkor meg mar nem folytatom. Arrol van szo, hogy eppen kuzdok a japan burokraciaval. Meg akartam valtoztatni a Lufthansanal a visszautazasom idopontjat. Ezert felhivtam az otthoni utazasi irodat. Ott azt mondtak, hogy hivjam fel a japan kirendeltseget, (eleg nehezen de raakadtam a neten a szamukra), nem tudtak segiteni, ekkor szemelyesen mentem be az oszakai irodaba, ami szerintem nem alkalmas ugyintezesre, mert rajtunk kivul nem volt senki. Ekkor kozoltek, hogy hivjam fel ezt es ezt a szamot. Gondoltam eleg, akkor megyek amikorra szol a jegyem. Ekkor bementem az egyetemen az officeba, es kozoltek, hogy ha 1 nappal elobb megyek haza, nem kapom meg a papirokat, hogy itt tanultam 10 honapot, de ne aggodjak, ok tudjak, hogy nem az en hibam. Na mar ekkor sokkot kaptam.

Eloszor is koszonom a sok kommentet! Koszonom hana, az aktiv reszvetelt! Az Osaka Gaidait meg mindig nem erte el a jarvany, szoval van sulink, mig a kobeiek ugye nyaralgatnak.... De bizonyos forrasok azt mondtak, hogy ha be is zarna a Gaidai a CJLC (Center for Japanese Language and Culture itt tanulnak a kulfoldiek) akkor sem zarna be, mert mi be vagyunk oltva. Csak hat nemtom, hogy a kinaiak, vietnamiakkal mi van? Nem biztos, hogy ok is...ki tudja? Na mindegy ezen meg raerek gondolkozni.

Kantobol (Tokio es kornyeke) atterjedt a kanyarojarvany (はしか）　Kansaira is vagyis Oszaka kornyekere is, es tegnaptol bezartak tobbek kozott a Kobe Egyetemet is 10 napra. A Gaidai, es a Handai meg allja a sarat. Bar nalunk is minden ajtora es hirdetotablara ki van  irva, hogy mindenki legyen resen.