Igazabol ezuttal nem terveztem Tokioba utazni, persze kizarolag anyagi megfontolasbol.          Hiszen januarban mar voltam par napot. Viszont megint Juuhachikippu idoszak van, vagyis 5 db napijegyet vettunk 8000 yenert, igy egy ut 1600 yenbe kerul, ami hihetetlenul olcso. A shinkansen jegy egy utra (Oszaka-Tokio) 14 000 yenbe kerul, igaz 3 ora az ut, mi meg 9 orat utaztunk, es 5-szor szalltunk at. (visszafele ugyszinten).

Lenyeg a lenyeg, hogy 2 erdekes program is kinalkozott. Az egyik a marcius 15-I megemlekezes a Tokioi Magyar Nagykovetsegen, a masik a Phallos Festival Kawasaki varosban. Utobbirol kiderult, hogy iden nem marcius 15-en, hanem 31-en van.

Tehat 13-an eldontottuk Juccal, hogy 14-en indulunk, gyorsan felhivtuk a kovetseget, es mondtak, hogy nyugodtan mehetunk a partyra.

14-en reggel 6-kor elindultunk, delutan 4-re Tokio allomason voltunk. Leraktuk egy kulcsos szekrenybe a taskainkat, egy irodahaz wc-jeben atoltoztunk kiskosztumre, es mentunk a nagykovetsegre, Tamacsi allomashoz. Ott talalkoztunk Shuichival, es egy baratjaval, majd veluk mentunk a partyra. A nagykovet beszedet mondott, utana volt eves ivas, gulyas, porkolt, somloi, franciasalata, magyar borok. Sok emberrel beszelgettunk, persze az elejen senkit nem ismertunk, mert Oszakabol csak mi jottunk.

Yusaku, en, Juc, a japan lanyok, Shuichi

 A Tokioi Magyar Nagykovetseg..............................

Mi majdnem vegig japan baratainkkal voltunk, kaptunk jopar nevjegykartyat, ahogy ez szokas…Volt egy japan fiu is Yu, aki 2 es fel evet elt Magyarorszagon, Nagykanizsan volt baseball edzo, es nagyon jo fej. Ezen kivul persze tokeletesen beszel magyarul.

Shuichi vegul hazakisert minket Aszakuszaba, a youth hostelbe. Hulla faradtan zuhantunk az agyba ejfel fele.

A masodik nap megneztuk Aszakuszat, a csaszari palota kertjet, Shinjukut, ahol a felhokarcolok vannak,

 

es este meg atmentunk Shibuyaba. Shibuya az a negyed, ahol a divatos uzletek vannak, es nagyon hulyen kinezo fiatalokat lehet latni.

Mogottunk latszik Hachiko, a kutya szobra, aki arrol hires, hogy meg 10 evvel gazdaja halala utan is kijart a palyaudvarra, a gazda ele. Amugy altalanos talalkozohely.

Este meg elmentunk egy izakayaba nehany baratunkkal. Az izakaya hagyomanyos japan kocsma, aholn le kell venni a cipot, es be lehet dugni a labunkat az asztal ala.

Harmadik nap Nikkoba mentunk vonattal. Ket ora 40 perc volt az ut, csodalatos napsuteses ido volt. Megerkeztunk, es fotoztunk ossze-vissza. Nikkorol azt kell tudni, hogy a hegyek kozott fekvo kis ekszerdoboz a varos.

 

 Van egy Vilagorokseg resze temploma, es mindez a Nikko Nemzeti Parkban van. Emlekszem meg elsoben tanultunk rola, benne volt az egyik olvasmanyban, es akkor meg almodni sem mertem rola, hogy egyszer eljutok ide. Vegul 15:50-kor ertunk a templomhoz, es mar nem engedtek be minket, mert 15:30-kor engedtek be az utolsokat. Azt hittem eloszor felrobbanok, utana majdnem elsirtam magam, annyira elkeseredtem, de aztan Juccal megbeszeltuk, hogy valoszinuleg, nem ez volt az utolso eset, hogy Nikkoba jottunk, es most azert nem lathattuk, mert nekunk meg vissza kell jonnunk erre a helyre. Igy legyen.

Az utolso napon is sikeresen lejartuk a labunkat. Elsetaltunk a szallasunktol Ryogoku varosreszbe, megnezni a Tokio-Edo Muzeumot, ami az Edo-kori Tokiot mutatja be.

 

Az epulet hihetetlenul hatalmas es modern, es bent a kiallitas elkepesztoen nagy. Van egy nagy kabuki szinhaz, ahol elo musort adnak (delelott 11 korul), ezzel szorakoztatjak a latogatokat. Az epulet belmagassaga hatalmas, es majdnem az egesz egy nagy osszefuggo ter. Bemutatja a hetkoznapi eletet az Edo-korba (1603-1868) ruhak, etelek, a szamurajok hetkoznapjait, a fametszetek keszitesi modjat. Ki lehet probalni dolgokat, pl riksat, vizhordo vodrot, hogy milyen nehez volt. Szoval nem az a tipikus Magyar museum, hogy “mindent a szemnek”, hanem interaktiv, gyerekbarat, szorakoztato.

En meg szerettem volna megnezni a kozelben levo Szumo Muzeumot, de szombat vasarnap sajnos zarva van.

Megebedeltunk, es elmentunk megkeresni a Jaszukini szentelyt, (a nemzet bekeje szentely) aminek inkabb politikai okokbol hires. Arra gondolok, hogy itt vannak eltemetve a　II. Vilaghaboruban elesett katonak, nem csak japanok, hanem koreaiak is, es a japan haborus bunosok is. Ezert minden evben tamadjak a minisztereket, ha ellatogatnak ide, meg ha magan celbol, akkor is. A szentelyt nagyon nehezen is talaltuk meg, mert hiaba volt kirakva terkep minden hova, maga a szentely nem volt jelolve. Ami azert erdekes, mert Tokiorol azt gondolna az ember, hogy ha mashol nem is, de itt aztan el lehet tevedni. Szerintem ez nem igy van. Minden allomas tele van informacios terkepekkel, ki van tablazva minden (latin betuvel is), ha az ember megsem talal valamit fogja a terkepet, 2 percig lesi, maris odajon valaki, es megkerdezi, hogy segithet-e. Ezen nagyon meglepodtem, mert a japanok altalaban nagyon tartozkodoak, kicsit felnek is a kulfoldiektol. De nekem eddig csak pozitiv tapasztalatom van. Mindenki nagyon kedves es segitokesz.

Ekkor mar kelloen elfaradtunk, de ekkor meg hatra volt a Tokio Tower, amiben en mar voltam fent, annyira lenyugozott, hogy masodszor is szivesen felmentem. A torony 333 meter magas, es 150 illetve 250 meter magasra lehet felmenni. Altalaban a turistak 150 meterig mennek fel a liftekkel, mert a 250 meteres kilato nagyon draga.

 

Pont naplemente volt, amikor felertunk a kilatoba. Csodalatos a latvany. Az ember csak all ott fent, es ugy erzi magat, mint egy kis porszem. Tokio akkora, hogy egyik iranyban sem latni a varos veget. Ijeszto, ugyan akkor csodalatosan szep az a fenyaradat, a kivilagitott felhokarcolok, a sugarutak. Elmondhatatlanul dobbenetes. Szombat leven sokan voltak, megis kenyelmesen elferunk.

Ezutan metrora szalltunk, es Shibuyaba mentunk. A tokioi magyarok szombatonkent a Shakey’s pizzazoban szoktak talalkozni, beultunk mi is, beszelgettunk, ujra bebizonyososdott, hogy kicsi a vilag, talalkoztam Marissal, aki Zurichben el, es csak tok veletlen, hogy nem talalkoztunk Svajcban. A ferjevel jottek par napra meglatogatni egy magyar baratnojet.

Hazafele menet meggondoltuk magunkat, es a hostel helyett Roppongi negyedbe mentunk Gaborral, Petivel es Mateval. Hihetetlen az a Roppongi, olyan mintha az ember nem is Japanban lenne, hanem mondjuk New Yorkban. A barok ajtajaban mind hatalmas feketek allnak, es probalnak rabeszelni, hogy oda menj szorakozni. Szerencsere mi nem paraztunk mert velunk volt a 3 magyar srac. Nagyon jo helyre mentunk, jo zene volt, beszelgettunk kanadai sracokkal, akik kozul az egyik mar 3-szor volt Magyarorszagon (kicsi a vilag…)

Aztan atmentunk egy masik helyre, ahol mi alapoztuk meg a hangulatot…

Peti vitt haza minket autoval hajnal 5-kor a hostelbe, le sem fekudtunk, hanem 6 ora valahanykor mar a vonaton ultunk, es lass csodat vasarnap reggel 6-kor mar tele volt a vonat emberekkel, mi meg sok cuccal, neha allva, neha ulve zombi modjara zotyogtunk haza Oszakaba. Vegul 5 vagy 6-szor szalltunk at, es erkeztunk meg.

Hihetetlenul mazlista vagyok, hogy ilyen utazasokban lehet reszem.