Igyekszem írni, bár kissé zavar a mellettem arabul kvartyogó egyiptomi lány, akit különben nagyon kedvelek.

Tegnap Tokióban voltunk kollektíven kirándulni, a végén még sikerült Akihabarában dugóátalakítót vennem, amiről aztán kiderült, hogy a fényképező töltőjéhez jó, de a laptopomhoz nem. Kissé ideges lettem, de úgy döntöttem ezért ma ismét visszamegyek Akihabarába.

A tegnapról még annyit, hogy fantasztikus volt a szervezés, egyszerűen hihetetlen. Percről percre, méterről méterre. 2 busszal mentünk, volt 2 gaidoszan, meg 2 néni (nem tudom milyen funkcióban). Minden fontos infót kiosztottak nekünk, kis boritékban megkaptuk a 450 Yent, ami a jegy ára Yurakuchóból Kita Urawába.

Milyen hely is ez a Kita Urawa és mit keresek én itt tulajdonképpen?

A Japan Foundation Japanese Language Center Chokikensu elnevezésű, 6 hónapos ösztöndíját nyertem el, mely diplomás fiatal nyelvtanároknak szól, akiknek még nincs sok tapasztalatuk.

Az Intézet Tokiótól északra van, Saitama város Urawa kerületében, Kita Urawában, vagyis Észak Urawában. 20 éve alapították. Olyan mint egy bentlakásos iskola és egy szálloda keveréke. Van egy hatalmas hall, porta, japán kert, sportpályák (kosár, foci, tenisz), van egy csodaszép nagy előadóterem az első emeleten (japánul második emelet), sok-sok tanterem, 24 órán át nyitvatartó self study room internettel. Étterem, ahol napközben 3-szor bármit ehetünk, egy konyha, étkező ahol lehet főzni. A kollégium össze van kötve ezzel a komplexummal, egy ágyas szobák vannak, saját fürdővel, erkéllyel, TV, videó, telefon, CD-s magnó, rádió, ébresztőóra, légkondi. A 3.-on karaoke szoba, ping-pong asztal, wireless internet...és még sorolhatnám. Igazából ki sem kell tennünk a lábunkat, max hétvégén, mert akkor nincs nyitva az ebédlő.

Néhányszor eltévedtem már a pályaudvarról hazafele, pedig csak 5 perc az út.

Ma épp felszálltam a vonatra, olvastam állva az IPM-et amit még otthonról hoztam, 5 percre rá leszólít egy japán fickó magyarul, hogy magyar vagyok-e!!!!!Hát igen, úgy látszik itt bármi megtörténhet...Mondtam igen, aztán mondta, hogy 20 évvel ezelőtt járt először nálunk, és 2 éve utoljára. És ismeri az eltéről Balaci Sándort, aki a T.O.-n dolgozik. Igazából azt se tudtam mit mondjak, mindenki minket bámult, hát beszélgettünk kicsit, aztán mondta, hogy majd keres...Hát komolyan, első héten összefutok egy valójában nem központi helyen, egy magyarul beszélő japánnal. Mennyi lett volna ennek a valószínűsége?

Mostanában a nagymamámtól elkunyizott matyóhimzett (bocsánat kalocsai) táskával mászkálok, azt hittem a magyaros motivumot szúrta ki. Mellesleg mindenki megcsodálja a táskát.

Nem mellékesen szólva a minket igazgató Tosaki san, is közölte, hogy járt Magyarországon, és tanult magyarul, de már csak kb. bemutatkozni tud. Mindezek után kiderült, hogy a Gaidaion volt orosz szakos (én is a Gaidaion voltam 10 hónapot), úgy érzem innentől nem lesz problémánk...

Ma visszatértem Akihabarába (electric city) és kicseréltettem a konnektordugót, majd átsétáltam a Császári palotához, majd megdöglöttem olyan meleg volt...Közben láttam egy komolyabb közlekedési balesetet, meg egy esküvőt a parkban. Megnéztem 1 olcsó Hotelt meg egy Youth Hostelt. Tök olcsók, DE: http://www.travbuddy.com/travel-blogs/26792/Tokyo-Japan-2 akit érdekel olvassa el, vagy nézze meg a képet.

Kiábrándító...a következő még gázabb volt Nishikawaguchiben. Valami épület hátuljában, egy meredek lépcsőn kellett felmenni, szinte papír ablakok, emeletes ágy, fürdő ki tudja hol, a válaszfalnál 3 ujjnyi rés, és 1 órámba telt mire megtaláltam...

Szóval a nagyon olcsó nagyon rossz. itt is...

Képek majd holnap...